Sokkal hamarabb eljutottam a szokásos indie buliba újra, mint azt tavaly gondoltam volna, mert a szervezők persze livestreammel rukkoltak elő ebben a faramuci helyzetben. Nem is tudom, miért tölt el olyan örömmel azoknak a daloknak és klipeknek a megtekintése, amiket bármikor máskor is megnézhetnék...talán az, hogy most nem nekem kell választani, csak jönnek a kedvenc dalok decision fatigue nélkül, plusz a tudat, hogy vannak ott azok a fiúk, akik most szintén egy lakásba bezárva gondosan válogatják a nekünk kedvenceket, amik nekik is kedvencek, és ugyanúgy folynak át egymásba a felvételek, mint ahogy az a38 hajó kivetítőjén szoktak régen, a népek a chatben dalokat kérnek és néha barna sört, hallok egy nagyon jó nothing but thieves dalt amit azóta megállás nélkül hallgatok, és végre egy kicsit kevésbé érzem magam elveszve és végtelenül egyedül.
Az állásinterjúmat természetesen határozatlan ideig elhalasztották.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése