Lehet, hogy önzőség, de azt még muszáj kiadnom magamból, hogy a legnagyobb jelenlegi aggodalmam, hogy április elejére behívtak interjúra egy olyan helyre, ami minden szempontból traumhaft, és most azon cidrizek itt csendben magamnak (néha anyukámnak), hogy mi lesz ha teljes kijárási tilalom lesz, és az emberek csak igazolással mehetnek dolgozni, az az állásinterjúkra valószínű nem vonatkozna, de hát hogy legyek úgy orvos, hogyha nincsen munkám. Az mondjuk talán nem önzőség, hogy szeretnék ebben a minőségben dolgozni, de hát ér-e az most, hogy szövettan meg flow cytometriás labor, vagy az is önzőség-e, mert hát mégsem karanténkórház. Persze azt távolról sem szeretném, ha most durván megnövekedne az igény a patológusokra.

Mindenesetre utálom, hogy ilyeneken kell agyalni. Sajnos nincs az a vicces sorozat, jól megírt könyv és slow life vlog, amitől kevésbé utálnám.