Oldalak

2018. szeptember 29., szombat

van az úgy

hogy nem megy. Mint ezen a hétvégén, például, hiába akartam végig tanulni, hogy jövőhéten letudhassak egy harmadik szigorlatot. Egyszerűen nem megy, fáradt vagyok és nyűgös, fáj a fejem és csak azért nem mondom hogy beteg vagyok, mert a torkom még nem fáj, és az mindig fáj ha beteg vagyok.
De legalább: sikerült a kresz vizsgám!! Előtte azért be voltam tojva, hétfő reggel meg csodálatos ömlő esőben és szélviharban indulhattam el, megemlegetem egy darabig, az biztos. A többi emberkék az autósiskolából előtte azt tárgyalták, hogy a gyakorlóteszten egyszer mentek át otthon, szóval az is biztos véletlen volt, haha. Én meg akkor már próbáltam kevésbé aggódni rajta. Végülis csak egyet 1 pontosat rontottam el.
Megcsináltam az adatvédelmi oktatást is az informatikai hozzáféréshez, de nem segít a lelkemen, nagyon rettegek a következő gyakorlatomtól, mert a sebészek mentalitása és élethez való hozzáállása...hogy is mondjam? Jelentősen eltér attól, mint amit én képviselek a mindennapokban. (Remélem kellően diplomatikus voltam.) Fogadjunk hogy ki fognak röhögni a patológiámmal, úgy hogy naponta hatszáznegyvennégy mintát küldenek le?
Bár igazából akár ki is röhöghetnek, a hetem fénypontja az volt, amikor a szakdogás metszeteimet nézegethettem az intézetben, meg utánanéztem a betegeknek, hogy megírhassam az eseteiket utánkövetéssel, és csupa érdekes dolgot találtam. Bárcsak már ott tarthatnék, hogy ez a fő profilom ahelyett, hogy a kórházfolyosón szobrozva kapok gyomorfekélyt.
De azt tudjátok-e hogy Cher kiadott egy teljes Abba-feldolgozás albumot? What a time to be alive.
Már csak azt kéne kitalálnom, hogy kell nem bűntudatot érezni amiatt, hogy nem dolgozom halálra magam akkor, ha épp nem érzem úgy. Mindig hálás leszek annak az egészséges munkamorálnak és megküzdési stratégiáknak, amiket az egyetemen elsajátíthattam. Ó, várj.

2018. szeptember 18., kedd

minden a terv szerint halad

A huszadszor módosított, eredetileg egyáltalán nem erről volt szó terv szerint. Úgy is mondhatnám, hogy ember tervez - de minek. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy meddig kell a klinikán lennem, múlthéten egyedül voltam a műtőben szigorlóként, úgyhogy volt olyan hogy reggel 8-tól fél 4-ig asszisztáltam láb között (every little girl's dream), és még csak nem is szédültem, szóval rájöttem hogy lényegében teherhordó öszvérré váltam az évek során. Persze a hét végén senki nem mondta hogy köszi bzmg, amúgy egész jó voltál, kivéve a műtősnőt, ami azért mégis egy tekintélyes dicséret.
Persze a kiszámíthatatlan napirendnek köszönhetően nem fogok tudni elkezdeni vezetni addig amíg a gyakorlatok tartanak, mondjuk még kresz vizsgázni is jövőhéten megyek szóval ki tudja mi lesz belőle amúgy is. Mivel nincs egészségügyi végzettségem, ezért mehetek a vöröskereszthez ambubabát nyomkorászni, de ha bárki kérdezné akkor azt mondom hogy bölcsészmérnök vagyok az fix.
Habár tavaly nyáron megcsináltam az informatikai és adatvédelmi oktatást a sebészet gyakorlathoz, úgy döntöttek hogy az egy év után már nem érvényes, úgyhogy a következő gyakorlatom előtt még oda is el kell mennem. Ami két hét múlva kezdődik. És az adatvédelmi oktatás csak kéthetente egyszer van. Pont amikor szülészetből mentem volna vizsgázni, úgyhogy át kell raknom a vizsgát, csakhogy negyedik napja halott a Neptun, úgyhogy azt sem tudom megnézni mikor van a következő időpont, nemhogy felvenni.
Mindezt megfejelve a konzulensemnél 2 hete voltam bent, akkor elmondtam a mondókámat, kértem még esetet, elküldtem amit megírtam, mondta hogy egy héten belül jelentkezik. Azóta is azt várom, úgyhogy most azt sem tudom hogy írásban maceráljam amire úgysem válaszol, vagy menjek be és akkor úgysem fog elhajtani, de utána semmi nem úgy lesz mint ahogy megbeszéltünk?
Ezt a rengeteg fost az a múlthét pénteki egy szem vad fruttik és utána a38-as kecskézés nem igazán kompenzálja, úgy érzem.


2018. szeptember 6., csütörtök

sosem feledünk, Alois!

A szigorló évem idegtudományi szekciójának hivatalos és ünnepélyes lezárásaként szeretném megosztani a neurológia és pszichiátria egyik csodás közös pontját, egyben a legfrappánsabb és számomra legviccesebb street art-ot amit valaha sikerült felfedeznem a nagy internetekben.