Milyen furcsán kiüresedett most az életem, a fáradtság ugyan még mindig jelen van, szóval az igazán nagy katarzis hiányzik. Na de hogy céltalanul bolyonghatok a városban anélkül, hogy az időt kellene számolgatnom, hogy mégis mennyit vesz ez el a tanulásból...? Hát az azért eléggé szívderítő. Még a csekkbefizetés is az lett. És turiztam egy sötétzöldeskékes széphátú felsőt, amivel holnap megörvendeztetem a Budapest Parkot, és a más városban történő elsősoros tombolással jól összezavarom a beckzolit, mert én egy ilyen kiszámíthatatlan nőszemély vagyok.
Szeretem az olyan pillanatokat amikor a pakisztáni kajától eltelve fetrengünk a csoporttárs kanapéján halomra, kézműves sört iszunk és Adventure time-ot nézünk, meg persze vállalhatatlan videókat youtube-on. Ezek végre olyanok, hogy irigyelném érte magam.
A szuper kajától megihletődve recepteket keresek és sütit is jó lenne sütni, meg Orfűre menni amíg nincs ótvar nagy kánikula. Az biztos, hogy én nem vagyok olyan ütődött becsületes, mint az aki már az utolsó vizsgánk napján írt a témavezetőjének hogy végzett és akkor lehet folytatni a kutatást. Engem júliusig az egyetem már biztosan nem lát, erről kezeskedem (maximum amikor átsietek a parkján ha megyek a lidl-be, de akkor meg majd nagyon szedem a lábam).

végszó

én: tudtad hogy a fűtől indítékszegénység is kialakulhat?
nemén (másik szobából kiabál): milyen indie?

Hát akkor, viszlát ötödév.

bitterbitter

Lehetne csak simán bittersweet az, hogy a volt csoporttársaim mind leállamvizsgáztak és nagyban pózolnak a szakdogáikkal facebookon és doktorok, doktorok mindenhol...megdolgoztak érte, és nem irigylem tőlük, csak magamnak is szeretném. Persze ha akkor nem hagytam volna parlagon magam egy jó félévre, valószínűleg soha nem jutottam volna el már csak odáig sem, hogy belátható közelségben legyen a vége, szóval ezt mantrázgatom miközben mindent is lájkolok meg mindenkinek gratulálok ((aki megérdemli)).
De hogy holnap el kell mennem vizsgázni anesztből, és én ehhez még mindig tökéletesen hülye vagyok, na attól lesz igazán fukkfukkfukk a helyzet. Vajon kijátszhatom-e a patológus-kártyát? Túl szép lenne.

visz a vonat, megyek utánad

Vagy azt is mondhatnám hogy "fut a szekér", de az olyan fellengzősen hangzik. A helyzet az hogy haza és haladás (nem a szombathelyi) van, három vizsga maradt csak júniusra, amikor megterveztem így a vizsgaidőszakot, még én sem gondoltam hogy sikerül ezt így abszolválni. Kicsit olyan érzésem van mint amikor meglököd a szánkót és aztán a lejtőn utána rohanva próbálsz rá felszállni. Viszont ennek szoros eredményeképp az agyam helyén egy nagy tál krumplipüré, semmi sem megy már, és már tényleg csak az motivál, hogy mindjárt vége, és ha ezt még letolom akkor két és fél hetem lesz csak aludni meg élni bele a vakvilágba.
Július 2-től pedig beszigorlósodom, a Neptun istenének közreműködésével felvettem a gyakorlatokat mind, annyira durva hogy egyszer már tényleg ezek a dolgok is megtörténnek.
Csak olyan álmos vagyok.