Milyen furcsán kiüresedett most az életem, a fáradtság ugyan még mindig jelen van, szóval az igazán nagy katarzis hiányzik. Na de hogy céltalanul bolyonghatok a városban anélkül, hogy az időt kellene számolgatnom, hogy mégis mennyit vesz ez el a tanulásból...? Hát az azért eléggé szívderítő. Még a csekkbefizetés is az lett. És turiztam egy sötétzöldeskékes széphátú felsőt, amivel holnap megörvendeztetem a Budapest Parkot, és a más városban történő elsősoros tombolással jól összezavarom a beckzolit, mert én egy ilyen kiszámíthatatlan nőszemély vagyok.
Szeretem az olyan pillanatokat amikor a pakisztáni kajától eltelve fetrengünk a csoporttárs kanapéján halomra, kézműves sört iszunk és Adventure time-ot nézünk, meg persze vállalhatatlan videókat youtube-on. Ezek végre olyanok, hogy irigyelném érte magam.
A szuper kajától megihletődve recepteket keresek és sütit is jó lenne sütni, meg Orfűre menni amíg nincs ótvar nagy kánikula. Az biztos, hogy én nem vagyok olyan ütődött becsületes, mint az aki már az utolsó vizsgánk napján írt a témavezetőjének hogy végzett és akkor lehet folytatni a kutatást. Engem júliusig az egyetem már biztosan nem lát, erről kezeskedem (maximum amikor átsietek a parkján ha megyek a lidl-be, de akkor meg majd nagyon szedem a lábam).