viharelőtti

Holnaptól megszigorlósodom, utolsó start az egyetemen. Közben itt ülök egy majdnem teljesen összepakolt lakásban, mert holnaptól megy a felújítás, szóval azt hogy hova és hogyan jövök haza, hol fogok tanulni, kajálni meg fürdeni és pisilni, azt egyelőre jótékony homály fedi, bár lehet addig jó nekem meg az idegeimnek.
Az elmúlt két hétben nem volt megállás, Pesten Parkoltam, Fishingeltem, rokonlátogattam, tegnap pedig a volt évfolyamom diplomaosztója is megvolt, és szívmelengető volt látni, ahogy ők megdoktorosodnak. Azt hittem, hogy sokkal jobban fog bántani a dolog, hogy én nem, de még mindig úgy érzem, hogy így volt ez jó, és bár nagyon várom, hogy én is, de ezt az egy évet már csak kibírom. Úgyis annyi lesz a tennivaló, csak teljen el hamar, mert nagyon-nagyon készen lennék már egy új fejezetre, mert ez, akármilyen izgalmas és kihívásokkal teli, már kissé hosszúra nyúlik.
Na de most megyek és három héten belül harmadjára is meglesem a beckzolit, mert belőle is minél többet bele kell zsúfolni ebbe a korszakba, mert most még lehet.