Amit a csoporttársam kanapéján kucorogva írok. Itt vagyok mostmár jópár napja, igaz tegnap éjszakára visszamerészkedtem a lakásunkba, de még mindig szinte lakhatatlan, víz csak egyetlen, lecsupaszított konyhai csapból vételezhető, vödörbe. A wc-t is vödörrel lehet leönteni, mert a tartályt már leszerelték napokkal ezelőtt. Mindenhol por van, törmelék és dzsuva, és tegnap úgy voltam ott hogy nagyon kezet mosni sem tudtam, mert lerakták a járólapot a konyhába és ezzel elzártak az egyetlen működő vízforrástól. Ma is csak azért merészkedtem vissza, hogy összeszedjek további cuccokat a túléléshez, meg hogy megkérdezzem hogy meddig lesz ez a tarthatatlan állapot, de a főbérlő férje szerint még másfél hétig biztosan. Ennyit arról, hogy "víz csak egy-két napig nem lesz". Mondjuk már azt sem hiszem el amit kérdeznek, azon kívül hogy szeptembertől fizethetjük az emelt bérleti díjat. Csak nekem ez nem egy kollégiumi szobaként funkcionál, tényleg ott élek, nem fogok egy hónapra máshová költözni hogy ők rusnya csempét rakhassanak fel és mindent összemocskoljanak...azaz de, ha túl akarom élni, akkor muszáj. Főleg mert a klinikán meg pszichotikus vagy depressziós vagy alkoholfüggő betegekkel beszélgetek, ami egyébként sokkal érdekesebb mint gondoltam, de így hogy nincs hová hazamennem regenerálódni és kicsit kifújni magam, így elég megterhelőnek érzem. Még jó hogy nekem nincsenek alkalmazkodási zavaraim.
Szóval eddig így telik az utolsó évem az egyetemen: luxus lett a hajmosás és jövőhéttől panzióban lakom. Meg hogy az imént Grazban néztem az állásajánlatokat. Mert hát innen szép nyerni.
2 megjegyzés:
Erre az időszakra, amíg nem tudjátok használni a lakást, addig ugye nem kell bérleti díjat is fizetni?
Nem, nem kell...de lassan annyit költök kajára meg szállásra, hogy nem túl nagy elégtétel.
Megjegyzés küldése