I wish you would've smiled in the bakery

Amikor Hogyha pályaelhagyásra kényszerülnék, legalább már sejtem, merre fogok elindulni.

to-do list

Szeretettel javasolnám az orvoskar vezetésének, hogy legyen egy hét szünet a vizsgaidőszak és a következő szorgalmi időszak között, mert épp csak belejöttem az alvásba :(
Jó, tudom, az első néhány hétben nem kell megszakadni, de akkor is: fel kell kelni, ott kell lenni meg minden ilyesmik. És hát mikor máskor tartanának katalógusos előadást, mint reggel 8-kor, ugye.
Úgyhogy hangolódásképpen jó nagy bögre kávéval kezdem a napot, folytatom a tegnap megkezdett mosásmaratont miközben a The Crown-t nézem agyba-főbe és teljes kiőrlésű pogácsát fogok sütni, hogy az első pár napon legyen egy kis elemózsia a tarisznyámban.
A héten eljutottam végre jógázni, utána annyira jó volt ahogy teljesen kinyúlva éreztem magam, de ez csak még inkább ráébresztett, mennyire el vagyok plöttyedve, hát én ettől az üléstől lapos tepsiseggtől most sírni tudnék leginkább...szóval jövőhéten veszek bérletet a jógába és ezentúl csak gyalog jövök fel a lépcsőn.
Feleim, menjetek moziba és nézzétek meg a Darkest hour-t szigorúan feliratosan, és ámuljatok, hogy igen, tényleg Gary Oldman.
És annyira effektív voltam, hogy csütörtökön a háziorvosnéninél kértem laborbeutalót, péntek reggel pedig el is mentem vérvételre (tudtam, hogy nem szabad iskolás reggelre hagyni, ugyanis három órát ültem ott, még jó hogy elvittem magammal Ambrózy bárót hogy szórakoztasson), jövőhét szerdán kiderül, hogy változott-e a vashelyzetem, remélem hogy igen, bár őszintén, semmi változást nem érzek...de végülis végigcsináltam ezt a rohadványos vizsgaidőszakot, szóval túl nagy baj nem lehet.
Valamint újra csőre töltve a bullet journal, megfontoltam a prioritásokat és úgy döntöttem felfüggesztem a demonstrátorkodást a patológián (nem azért mert kevésbé érdekel, sőt, csak inkább a tdk-s szakdogás kutatásra koncentrálnék most, ezt a manuális részt pedig szerintem később is remekül el fogom tudni sajátítani...és nem úgy, hogy közben 25 harmadéves bámul árgus szemekkel), és belevetem magam a cikkolvasásba. Ja, meg leszigorlatozom közegészségtanból. Azt hiszem ez lesz a félév legnagyobb kihívása.

utolsó

volt tegnap, előtte két napig úgy szenvedtem hogy azt hittem meghalok, átkoztam magam hogy miért pont az urológiát hagytam a végére, amikor tudtam hogy sok meg nehéz, eredetileg nem is így akartam csak aztán betojtam, és egyébként is, a legutolsó mindig ilyen, hogy bánom, hogy miért pont ezt, de legbelül tudom hogy akármit is bánnék, ilyenkor főleg azt bánom hogy nekiálltam ennek az egésznek. Na de az is elmúlt és ezt is túléltük, szóval mostmár csak egy ilyen vizsgaidőszakkal záródó félév a szigorló előtt. Átszámoltam a kreditkéket, és már nem kell plusz kurzus sem, megvan a szakmai nyelvvizsgám...getting there, getting there. Ha nem vigyázok, a végén még elvégzem a rohadt orvosi egyetemet, elég ijesztő.
Közben meg azért történtek jó dolgok is, például a Spotify premium rengeteget adott a hétköznapok aláfestőzenéje kategóriában, voltam az év hagyományos legeslegutolsó 30y-ján, kaptam szuper receptgyűjteményt anyukámtól karácsonyra, és évek óta először még karácsonyfám is volt, könyvekből építettem és égősort is vettem rá, nagyon bájosan "molyos" volt (mármint a könyves oldalt értve ezalatt). Egyszer még moziba is eljutottam, mit egyszer, kétszer!!! A Loving Vincent-en bőgtem a szülinapom előtti estén, hát hogy is feledhetném. Tök sokat volt itt a Lakótárs szóval kisebb volt a bekattanás esélye is, és úgy összességében...jól mentek a dolgok. De azért most bele kell húzni az életbe, főleg így hogy két hónap folyamatos üldögélés után nem kaptam mélyvénás thrombosist (álmom hogy tüdőemboliában haljak meg, de azért még nem mostanság), hát azért ezt most ki kéne használni. Úgyhogy most belevetem magam Ambrózy báró kalandjainak következő kötetébe, sőt, ma még jógázni is el tervezek jutni, és ha mindez nem lenne elég, még mozi és fodrász is van tervben a hétre. És minden apróság valahogy fontos most.
Az utolsó egy héten ez a dal húzott át egyébként, mindig mikor mosogatós/teregetős szünetet tartottam akkor meghallgattam, új kedvenc zenekar akiket tavasszal mindenképp élőben is hallani kellene:

uram, teremtőm!

Igaz, hogy a béltraktusomat valószínűleg fonott kiskosárban fogom átcipelni a célvonalon, de legalább a horizonton már dereng a célvonal, már "csak" kettő darab vizsga választ el tőle!!
Most pedig "A pszichiátriai betegvizsgálat alapvonalai" című bájos és örökbecsű jegyzet alapján felmérem, hogy csak vizsgázni menjek-é oda, vagy előre összerakjam a kisbőröndöm.

Írhatnék arról is, hogy 5 laza év után visszatér a kedvenc zenekarom, de ennek majd dukál egy külön hisztérikus bejegyzés. De azért köszi Sanyi, előre is.  

boldog búékot mindenkinek aki szereti

Mondjuk én inkább a "bú" részére gyúrok ma, tekintve hogy a belgyógyászattól való viszolygásomat nem sikerült az óévben hagyni, de ez már csak így megy mifelénk. Az a komoly, hogy holnap annak kell örülni, ha már csak öt vizsga lesz vissza.

Remélem Ti ünnepeltek mind tényleg, én meg addig teljesítem minden még véletlenül erretévedő helyett is az "ott fogsz majd sírni ahol senki se lát" bpasszust.

(Idénre több blogolást is kívántam magamnak, stay tuned.)