Oldalak

2018. május 27., vasárnap

mindig van (pár harántujjal) lejjebb

avagy amikor májkopogtatós videókat keresel a youtube-on.
#sadlife

2018. május 25., péntek

az idő, pocsékba

Nem is az, hogy ma csak levizsgáztam nephrológiából, meg kávézóteraszon ettem melegszendvicset és bevásárlás után kínai zöldséges tésztát gyártottam...na de hogy mindezalatt egyetlen magyart sem hoztam a világra?!
Még mindig nem hiszem el, hogy ez nem csak egy rossz vicc amúgy.

2018. május 22., kedd

az életem egy vicc

Tisztelt Hallgató!
Tájékoztatjuk, hogy Általános orvos (AOKALTMONK) képzésén, 2017/18/2 féléven a 'OOK-MUF-T-Közegészségtan 6. (Munkahigiéne és foglalkozás-orvostan)' tárgyhoz tartozó 'MEM-KMUF-V' kódú kurzushoz 'Szóbeli' típusú vizsgára (2018.05.22.) 'Jeles (5)' eredmény lett beírva a 2018.05.22. időpontban!

2018. május 19., szombat

Nagyon, a végletekig, teljesen ki vagyok égve. Van egy néni aki szociológiát tanít az egyetemen, de azután nyargalt át ilyen irányba, miután elvégezte az orvosit, és akkor megállapította, hogy ő nem akar orvos lenni. Imádom. Másodéven egyáltalán nem értettem, most zsigeri szinten érzem mire gondolt, mint ahogy megértem a lakótársam orvosdinasztiából jövő unokatesóját is, aki gyűlöli az egészet, pedig már a rezidensképzésben tengeti a kis mindennapjait. Mindannyian a kiutat keressük, a lehető legkisebb veszteségekkel, de senkitől nem hallottam még, hogy ne bánta volna meg, hogy ne veszített volna összességében ezzel az egésszel. Biztosan én veszem körbe rossz társasággal magam, a szakkolisok bizonyára másképp vélekednek.
De engem olyan szinten zsigereltek itt ki, hogy úgy érzem, ha még egy kis részletet oda kell adnom magamból ezeknek, nekem már semmi nem marad.

#közegszigó

2018. május 18., péntek

a fájdalom

Amikor a gyerekgyógyászat vizsgán a tesztlapra azért már mégsem rajzolhatsz szívecskét a Turner-szindróma mellé.

2018. május 17., csütörtök

anti-világmegváltás

Amikor a legjobb barátnőmmel ülünk a kávézó teraszán, vegán sütit tolunk az arczunkba (nem meggyőződésből, hanem mert ilyenek vannak a kávézóban, de egyébként még jó is volt, főleg a kókuszlisztes(?) alap) és egymás szavába vágva beszélünk arról, hogy nem akarunk orvosok lenni, és már eleget áldoztunk az életünkből erre a szarra, és alternatívákat keresünk szakfordítói munkától elkezdve a plazmaközpontban rézbaszásig. Meg ha leszigorlatozom közegészségtanból akkor még közegészségtanász is lehetek, aki igazából full-time kávéivó, abban meg elég jó vagyok.
Nem tudom, miért gondoltam bármikor is, hogy a saját világomon kívül bármi mást meg kellene váltanom, de örülök hogy rájöttem az ellenkezőjére.
Holnap már megint mennem kell vizsgázni.


2018. május 16., szerda

mint ismétlődő napjai ismétlődő koroknak


Nincs is annál nagyobb boldogság a sok retkes szutyok között, mint amikor az embert az összes zenekara egyszerre próbálja meg életben tartani.

2018. május 14., hétfő

the information-action ratio

A neurológiával való viszonyomról mostmár egyértelműen kijelenthető, hogy tanulás közben mindig azt hiszem hogy megy ez nekem és még egészen kedvelem is, aztán elmegyek vizsgázni és kiderül hogy hát annyira mégsem. Mondjuk az hogy a gyakorlatvezetőnk, aki vizsgáztatott, egy aljadék, és nem mellesleg a szigorlati tételsorból húzatott, alig kevert meg mindenkit. De az például jó lenne, ha így ezer év után nem venném ezt ennyire a lelkemre, és azért mert kaptam egy kikúrt hármast, még nem élném ezt meg úgy hogy sík hülye vagyok és hagyni kéne a francba az egészet. Annyira fejbevágnám magam, ha olyat lehetne effektíven és váratlanul. Már csak nyolc vizsga, ezazzzz.

Beszéljünk inkább arról, hogy a pale grunge tumblr fangirl squad és az Oasis-fanatikusok kikattantak az új Arctic Monkeys albumon, én meg szerelmesebb vagyok mint valaha. És már csak 3 hónap, és face to face (majdnem), reszkess, Sándor.


2018. május 11., péntek

take it easy for a little while

Pár napon belül három különböző tárgyból lettem számonkéregetve és már most nagyon elfáradtam, főleg ebben a csodás újraélesztős lófaszkában ami pont annyira volt szar, mint amire számítottam. De legalább olyanok voltunk mint egy viccben: a radiológus, a pszichiáter meg a patológus elmegy újraéleszteni. Átvészeltük, maradjunk annyiban.
Aztán hazajöttem, csiholtam wifit a wifitlen szobámban, lekucorodtam a fejemet az íróasztalra hajtva, és egy szuszra végighallgattam a kedvenc zenekarom új albumát. És nyolcmillió dolgot éreztem egyszerre, és nehéz volt de jól volt nehéz, és mit csinálnék én enélkül az ember nélkül, de komolyan. Biztos vagyok benne, hogy szerinte sem ciki lebőgni a neurológia jegyzetünket, ha a szükség úgy kívánja.

2018. május 5., szombat

"boys will be boys"

Lehet én lettem csak érzékenyebb az évek alatt (#tumblr), de a "nők jobb eséllyel jönnek ki jól a reanimációból...végülis 3 neuront könnyebb életben tartani" típusú poénokon egyszerűen már nem tudok nem pofákat vágni. Csak az nyugtat meg, hogy legalább nem vagyok vele egyedül.

2018. május 4., péntek

vérmérséklet-anomália

Ebben a félévben van az 'aneszteziológia és intenzív terápia' nevezetű csodatantárgyunk, aminek része az orvosi elsősegélynyújtás tűpontos elsajátítása, és persze majd a gyakorlatos vizsga belőle. Mivel ez jövőhéten esedékes, ma is gyakoroltunk gőzerővel, és elmondani nem tudom, mennyire kellemetlenül érzem magam egy ilyen helyzetben. Egyszerűen annyira távol áll tőlem az egész: nem szeretek ritmust analizálni, nem annyira tudok effektíven mellkast komprimálni (hajolj jobban fölé! feljebb tedd a kezed! mélyebben nyomd! gyorsabban!! lassabban!! csípőből!!! ne hajlítsd be a könyököd!!! megint nem nyomod elég mélyen!!!!), nem szeretem ezt a hirtelen döntéskényszert. Én a lassan gondolkodó és analizáló típus vagyok, ezért való nekem a diagnosztika: hogy át tudom gondolni, higgadtan megnézni, véleményt mondani, segítséget kérni, és ott és azonnal, abban a pillanatban ezen senkinek az élete nem múlik. És ezzel szerintem nincs is semmi baj. De ilyenkor valahogy mégis ezt érzem. Mert persze belátom én, hogy milyen fontos az elsősegélynyújtás meg az újraélesztés, de annyira inadekvátan tudom magam érezni ezekben a szituációkban, hogy ilyenkor arra tudok csak gondolni hogy "f@sznak megy az ilyen orvosnak".
Na de mostmár majdnem mindegy. De légyszi ne nagyon haljatok meg körülöttem. Tényleg ratyik a mellkaskompresszióim, ti jártok szarul.

2018. május 2., szerda

fogadjátok hódolatunk

A (remélhetőleg) utolsó dömping vizsgaidőszakos vizsgajelentkezésemet Deák Bill Gyula támogatta, azért ment ilyen gördülékenyen.


Shit just got real, szóval most megyek tanulni.