the information-action ratio

A neurológiával való viszonyomról mostmár egyértelműen kijelenthető, hogy tanulás közben mindig azt hiszem hogy megy ez nekem és még egészen kedvelem is, aztán elmegyek vizsgázni és kiderül hogy hát annyira mégsem. Mondjuk az hogy a gyakorlatvezetőnk, aki vizsgáztatott, egy aljadék, és nem mellesleg a szigorlati tételsorból húzatott, alig kevert meg mindenkit. De az például jó lenne, ha így ezer év után nem venném ezt ennyire a lelkemre, és azért mert kaptam egy kikúrt hármast, még nem élném ezt meg úgy hogy sík hülye vagyok és hagyni kéne a francba az egészet. Annyira fejbevágnám magam, ha olyat lehetne effektíven és váratlanul. Már csak nyolc vizsga, ezazzzz.

Beszéljünk inkább arról, hogy a pale grunge tumblr fangirl squad és az Oasis-fanatikusok kikattantak az új Arctic Monkeys albumon, én meg szerelmesebb vagyok mint valaha. És már csak 3 hónap, és face to face (majdnem), reszkess, Sándor.