Oldalak

2020. március 16., hétfő

mert mi másról szólna ez a bejegyzés, ha nem erről, ugye

Nem is tudom, tudnék-e még olyan dolgot írni a vírushelyzetről, amit nem írtak meg nálam sokkal ügyesebben, szebben, jobban. Őszintén, sokféleképp lehet ezt nézni, és sokszor azt érzem, jobb inkább másfelé figyelni, mivel a csapból is ez folyik, mindenhonnan ömlik az információ, hol hitelesebb, hol ugyancsak megkérdőjelezhető forrásból, és már ezek puszta megszűrése is fárasztó.

Nézem a social distancing felhívásokat, és egyet kell értsek az alapelvvel, de ugyanakkor nem tartom fairnek, hogy minden fiatal most maradjon a négy fal között, csak ennek szentelve az elkövetkező heteket, hónapokat. Nem hiszem, hogy a gazdaság ezt el tudja viselni, és nem lehetek olyan naiv, hogy azt mondjam, ez nem számít, mert aztán a következményeket ugyanúgy nekünk kell majd viselni. Persze az egészségügyi dolgozókra nem vonatkozik semmi az oltalomból, és végtelenül szomorúnak találom a "ti választottátok ezt a szakmát" és "erre esküdtél fel" hozzáállásról tanúskodó megnyilvánulásokat, de az már sokkal kevesebb embernek jut eszébe, hogy valami hálafélét is tanúsítson, kicsit éreztetve az eü. dolgozókkal, hogy igenis van miért küzdeni. 

Tényleg nem tudom, mi a jó hozzáállás. De lehet, hogy hallgatni kellene azokra, akik értenek hozzá? Akik szakmájukból fakadóan jogosan fogalmaznak meg kételyeket és próbálnak óva inteni? 

Önző dolog, kissé talán visszás is, de szerencsésnek érzem magam, örülök, hogy már egy másik országban élek, és nem operatívtörzsföldén kell ezt az egészet, főleg egészségügyi dolgozóként, megélnem. De ott vannak a barátaim (sokan orvosok, merénilyensznobvagyok és csak orvosokkal barátkozom), ott van a tágabb családom, és nem mondom, hogy nyugodt vagyok, ha rájuk gondolok mostanság.

Persze, itt is viszik a lisztet, konzervbabot, klotyópapírt. Nem gondoltam, hogy ez az emberi fogyasztás szentháromsága, mik ki nem derülnek ilyen szituációkban, ugye. Mindenesetre ez akár személyiségtesztnek is elmenne (a kauciós IQ-tesztem után): Ön milyen három termékfajtát halmozna fel mindenképp egészségügyi vészhelyzet esetén? Kommentben várom az ötleteket, nekem: kávé, zabpehely (mert abból szükség esetén zablisztet és tejutánzatot is lehet gyártani), és fagyasztott zöldség-gyümi. 

Egyébként én azt hittem, hogy az egyértelmű mindenkinek, hogy rendszeresen kezet mosunk, meg hogy nem köhögünk le senkit a tömegközlekedésen meg a boltban?!? Micsoda illúzióktól vagyok kénytelen megválni. 

Mindenesetre remélem, hogy aki tud, az otthon marad (bár erre is olyan ellenpéldákat látok, hogy a hajam égnek áll), aki nem, az a lehetőségekhez mérten tud vigyázni magára, és lesz idő, amikor ez az egész nem végtelenül fárasztónak és szomorúnak fog tűnni, hanem édesbús nosztalgiával gondolunk majd vissza arra, amikor 2020-ban ügyesen túléltük a koronavírustot. 


2 megjegyzés:

mara. írta...

pont pár napja keveredtem óriási vitába valakivel, aki a "de ők erre esküdtek fel" szöveget tolta, és próbáltam higgadt maradni és érvelni, az érveimet alátámasztani, de egész egyszerűen nem értette meg. annyira dühítő

távírólány írta...

köszi, hogy legalább megpróbáltad <3 sajnos kezdem egyre inkább azt látni, hogy észérvekkel egyre kevésbé jutunk valamire, de még én sem vagyok hajlandó feladni :D