Mostanra eljutottam odáig, hogy nagyon rosszul tűröm, hogy még a csapból is a járványhelyzet folyik. Az, hogy minden egyes facebook-bejegyzés, cikk, rádiós hír, tv-riport, minden e körül forog, az szerintem olyan mértékben toxic, amiről Britney soha még csak álmodni sem mert. Szóval a saját (nyomokban) ép elmém megőrzése érdekében nemcsak a social distancing művészeti ágát gyakorlom, hanem a mindentől való eltávolodást. Attól nem lesz kevesebb halott, hogyha óránként megnézzük, mi változott, nem lesz több védőfelszerelés, hogyha felbosszantjuk magunkat a vezető pozícióban lévő emberek alkalmatlanságán és felelőtlen kijelentésein, és ahogy magamon észrevettem, az egész egy olyan lelkiállapothoz vezet, ami a bezártsággal együtt lassan, de biztosan teljes kétségbeesésbe taszít.
A youtube-on követett emberek legnagyobb hányada is szintén ezzel foglalkozik csak, self-isolation study with me, vírusinfók, egy-két hogyanneőrüljünkmeg. Úgyhogy a napjaim legnagyobb hányadát azzal töltöm, hogy Kanada legremekebb bűnüldözőjének kalandjait követem nyomon, és mivel ezt korábban nem tettem, az évadok számából adódóan a Murdoch Mysteries javarészt elég lesz ahhoz, hogy átvészeljem ezt az időszakot. Ha nem, akkor majd keresek valami más vicces, érdekes, figyelemelterelő sorozatot még, mert jelenleg csak azt érzem, hogy ezt másképp képtelenség lesz kibírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése