végül

természetesen három Kölsch lett belőle, és ettem egy finom veggie burgert is, mindemellé pedig több mint három órán át beszélgettünk patológiáról, régi munkatársakról, minden egyébről. Rengeteget tanultam ettől a lánytól, főleg a legelején, és olyan klassz hogy tartjuk még a kapcsolatot és ennyi megbeszélnivalónk is akad, ezek szerint. Ő egyébként nem tervez felmondani, főleg mivel egy másik részlegnek és az ottani főnöknek köszönhetően kicsit meg van kímélve a mindennapos idegbajtól, és valamilyen szinten örülök, hogy az ottani munkaviszony nem hordozza magában feltétlen az idegösszeroppanás veszélyét. Mondjuk a pókerarcomat is gyakorolhattam amikor azok a kollégák kerültek szóba, akikről tudom hogy menekülni készülnek, de ezt igazán nem az én tisztem kiteregetni, csak néha nehéz visszafojtanom egy egészséges vihogást. 

Ma pedig csak a hétvégi bevásárlást kellett elintéznem, ezt sikerült is még délelőtt, amikor még csak 25 fok volt. Ebédre TikTok által inspirált brokkolis-ricottás tésztát gyártottam, nem is lett rossz, a további program pedig a kis ventillátor hatósugarában való olvasás, miközben a mosógép kitartóan megy a háttérben, én pedig próbálom valamennyire elodázni a havonta egyszer elkerülhetetlen fájdalomcsillapító bevételét. Závada Pál Természetes fény című könyvét olvasom épp, és bár nehezen jöttem bele a töredékes történetvezetésébe és a kacifántos emberi kapcsolatok bemutatásába, amióta elkaptam a fonalat, nagyon élvezem. 

Délutánra vihart ígértek, és valóban gyülekeznek a sötét felhők közben a háttérben, ha valami akkor ez tovább fokozza a bekuckózós, pihenős hétvége feelinget. Anyukám írt, hogy vett nekem fagyasztott rántott sajtot a magyar boltban, szóval most őszintén, mi hiányozhatna még a boldogsághoz?

Esetleg egy mandulás jégkrém az Ibuprofen előtt.