Egy volt kollégám, aki már jó pár éve szakorvos, most új állást keres (shit, shock, horror) és hozzánk is beadta a jelentkezését, úgyhogy emiatt fel is vette velem a kapcsolatot, hogy pár dolgot majd kérdezne ha nem baj. Mondom hogyne, már vártam a kérdéseit, de hogy akkor ő inkább a hétvégén felhívna, ha lehet. Bár nem vagyok nagy híve a telefonhívásoknak, de hogyne, inkább vasárnap délután, akkor nem rohangálok semerre egyébként sem. Felhangosítom a telefonom, figyelek hogy ne legyen tőlem túl távol, egész délután semmi, de én még fél 6 körül is tanakodom, hogy menjek-e hajat mosni, mert hát biztos akkor fog hívni. Azért mégis elindulok zuhanyozni, szerencsére, nem is halasztok el semmit, ahogy azóta sem. És ilyenkor mindig kicsit derülök is magamon, hogy én ezt ilyen komolyan vettem, hogy itt voltam készenlétben, a másik fél meg annyit sem tart közlésre érdemesnek hogy ja bocs, ma mégsem lesz jó (menjél hajat mosni nyugodtan). Ehhh, emberek.
Amiatt mondjuk jó volt, hogy ma délután pittyegett a telefonom, hogy így rögtön elolvashattam azt az üzenetet, amiben a gyerekosztályon ügyeletes barátnőm megosztotta, hogy valaki bevitte a gyermekét köldökszösz kivétel miatt. Emberek, bzmg, de komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése