Úgy alakult, hogy hetente egyszer, ahogy az órarendembe belefért, bemehetek egy harmadéves csoport bonctermi gyakorlatára, elméletileg segéderőnek (hivatalosan: demonstrátori diákkör). Gyakorlatilag nem sok vizet zavarok, annyira nem is macerálnak, hiszen még csak most kezdtem és ez a "free trial" félévem, semmi hivatalos...de hogy én ezt mennyire szeretem, tejóég. Ma csak egy gyakorlatvezető volt két csoportra (no comment), úgyhogy kicsit én is segítettem a rezidens lánynak, aki egyébként a gyakorlat feléig azt hitte, hogy én csak egy nagyon lelkes csoporttag vagyok. De kicsit belekontárkodhattam a tüdőbe, és olyan jó érzés hogy azért úgy nagyjából tudom hogy mit csinálok, hogy meg tudnám válaszolni a kérdéseket, és hogy ma valaki megkérdezte, hogy szerintem jó ötlet-e itt tdk-ba fogni, én pedig hezitálás nélkül tudtam azt mondani, hogy persze. Igaz mondjuk hogy még mindig csak a címem van meg, és egy ígéret majd valami megbeszélésre, na de a lymphomák megvárnak.
A kedvenc beszélgetésem mondjuk a múltheti gyakorlaton volt, amikor is egy lány majdnem elájult, szóval kikísértem, és mikor már nagyjából magához tért, akkor beszélgettünk még egy kicsit hogy ne kelljen rögtön visszamennie a melegbe és büdösbe:
- És te komolyan patológus akarsz lenni?
- Ahaa.
-...fujjj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése