rendben mennek a dolgok, mennek a dolgok rendben

Mivel gáz lenne minden bejegyzést mindig úgy kezdeni hogy azon sopánkodom hogy régen írtam, csak folytatom, jó?

Teljesen őrült ez a nyár időjárásilag, és így garbóban annyira nincs is nyár-hangulatom, szóval nem is kell bánom, hogy végig dolgozom - bár azt amúgy sem bánnám szerintem, mert még mindig ideálisan zajlanak itt a dolgok számomra - holnap lesz egy éve hogy elkezdtem itt dolgozni, egyébként. Persze vannak bosszantó apróságok, mostanság az zavar talán leginkább, hogy a szakvizsgáig ugye minden egyes esetet és leletet meg kell beszélnem egy szakorvossal, és ez így az ötödik év vége felé kezd kicsit teher lenni, főleg mert az esetek kábé 80%-ánál nem lenne szükséges, ahol meg kérdésem van, azt amúgy is megkérdezném. De így mehetek minden nap koldulni valamelyik szakorvoshoz, hogy nézegessen velem C-Gastritist meg atheromákat. De hát valahogyan muszáj megtanulni a dolgokat, szakvizsgázni pedig csak jövő év végén mehetek, szóval ez még másfél évig így megy majd. Na de ez legyen a legnagyobb bajom, mint ahogy az is, egyébként. Meg majd visszasírom még azt, hogy valaki ellenjegyzi minden leletemet, tudom én azt. Időközben az előző munkahelyemen újabb felmondási hullám kezdődött, ez a nyári időszak már csak ilyen lekoccolós arrafelé, tavaly is az volt, muhaha. 

Az a volt kollégám, aki ősztől megint a kollégám lesz, közben teljes kapcsolati (vagy inkább kapcsolathiányi?) válságba jutott, annyira szeretne magának egy csajt, de nagyon nem akar összejönni, mint ahogy már velem sem jött (nem tudta hogy ezt a dalt rólam írták)…arra büszke vagyok, hogy a barátságunk meg tudott maradni, és mindig meg is hallgatom türelmesen, meg próbálok tanácsot adni (múltkor például azt kellett neki kifejtenem, hogyha a pillanat és a szituáció nem kölcsönösen egyértelmű, akkor én sem feltétlen díjaznám ha kérdés nélkül lesmárolnának a második randin, wtf), de nem könnyű helyzet, és közben a másik oldal(aka)t is meg tudom érteni…remélem talál hamarosan valakit, aki tudja úgy szeretni ahogy ő szeretné, mert sajnos jelenleg úgy fest hogy minden önbecsülése ettől függ (been there, done that, mondjuk én inkább az alapos önismeretet és magam nem kizárólag másoktól függő definiálását választottam, meg egy alig létező távkapcsolatot, szóval inkább meg sem szólalok). 

Kitartóan keresem továbbra is a kisebb lakásokat, leginkább a város nekem fontos (munkahely) feléhez hozzágyógyult agglomerációban, de nem egy könnyű feladat. Kifejteném a teljesíthetetlen vágyaimat:

• fürdőszoba aminek van ablaka (ha lenne kád + külön zuhanykabin az már túl tökéletes lenne, ettől el tudok tekinteni)
• konyha ami lehetőleg külön helyiségben van, vagy ha konyha+nappali, akkor a konyha mellett van ablak (mikor lettem ekkora ablak-fetisiszta?)
• két szoba, mert időközben rájöttem hogy a három nekem sok, meg túl sok felesleges cuccom is van, úgyhogy költözéstől független nagy szanálásokra készülök a közeljövőben
• van tárolóhelyiség a pincében, ahova le lehet vinni háztartási gépek dobozait, műfenyőt, miegymást (mert most nincs és utálom)
• legyen parkolóhely (hogyha jön a tesóm akkor tudjon hol megállni) 
• legyen erkély, ami nem egy forgalmas utcafrontra néz, hogy nehogy ne csak szárítani ne lehessen rajta, de leginkább ki se akarjak menni (jelenlegi helyzet) 
• nem földszinti, bármi más jöhet
• jó a tömegközlekedés a munkába járáshoz
• nem kerül egy vesébe havonta (mert azokból elég hamar kifogyok, mint ahogy azt most is érzem) 

Tegnap is voltam megnézni egy helyet ami potenciálisan jó lett volna, de ez volt az első lakásnézegetésem, ahol iszonyat sok ember jött-ment a lakásban (eddig csak Berlinből láttam ilyen videókat?), de elvileg lesz a házban szabad egy nagyobb lakás hamarosan, szóval írtam a csajnak hogy amiatt majd szóljon ha lehet…ott lenne erkély, de tuti nem lesz ablak a fürdőben, a tetőtérben meg volt ablak a fürdőben, de erkély nem - szóval így. Na mindegy, én keresek kitartóan, szerencsére sürgősnek nem mondanám a dolgot, de azért örülnek ha valahol hamarosan otthon tudnám magam érezni és hosszabb távra berendezkedni kicsit. 

Időközben teljesen ráfüggtem az X-Aktákra, bár naponta két részt nézek meg maximum (hogy sokáig tartson és hogy ne féljek jobban a kelleténél), de meglepett hogy mennyire zseniális, van benne egy csomó igazságügyi orvostan (én miért nem tudtam hogy Scully orvos?!) és hát a két főhős dinamikája olyasmi amit szívesen nézek hosszú évadokon át (ohh kilencvenes évek sorozatai ahol egy évad 25 részből áll!) 

Anyukám ajánlására Az ég minden kékjét olvasom most épp, még csak 10%-nál tartok, eddig kicsit lassú, de érzem benne a potenciált, szóval remélem tényleg jó lesz. Amióta visszataláltam az olvasáshoz, nem is fogyok ki az új olvasmányötletekből, most is legalább négy új dolog van a fejemben, azt sem tudom melyiket válasszam következőnek, és ez tök jó érzés.

Ugyanitt a budapesti kiruccanáson beszerzett keresztrejtvényekkel foglalatoskodva arra kellett rájönnöm, hogy nem tudok magyarul?! Majdnem minden rejtvényben van legalább egy (de inkább több) dolog, amiről még nem hallottam, és itt most nem feltétlenül csak az eldugott településnevekre gondolok, hanem tájszavakra, állatokra, régies nevekre. El is kezdtem felírni őket hogy legyen honnan puskáznom tanuljak is valamit, de szerintem ezeket a kifejezéseket rejtvényírókon kívül soha senki nem használja. 

Legközelebb majd hozok egy listát a kedvenceimből, csak most mennem kell X-Aktákat nézni.