mert azok vannak nekem is, csak megint elfelejtettem róluk beszámolni, na de most itt a jóhír-cunami:
- sikerül egyre inkább megbarátkozni a lakással, ehhez mondjuk kellett az is, hogy a rovarirtó bácsi ellátogasson és elkezdje kikezelni az időközben sajnos állandónak bizonyuló Silber- és Papierfisch-problémakört, de eddig úgy fest, a jó úton haladunk, és ennek köszönhetően újra van kedvem itt lakni és majd dekorálni és berendezni meg miegymás
- addig fontolgattam a dolgot, amíg végül csak beruháztam egy airfryerre, mert ebben a konyhában végre elfér, még kell vele kísérletezni, de az eddig kipróbált dolgok mind klasszul sikerültek vele, nem gondoltam volna, hogy húsz perc alatt a nyers krumpliból nem tocsogós szuper sült krumplit lehet alkotni, de rám cáfolt a gépezet…mivel most érzésem szerint minden háztartásban van egy ilyen dolog, szerencsére könnyű inspirációt is találni, de itt is szívesen fogadok minden levegősütéses ötletet
- befejeztem a Háború és békét!! egy ideje már tervben volt ez a projekt, de mindenképp télen akartam elkezdeni, így végül tavaly év végén rugaszkodtam neki az angol fordításnak, és március első hétvégéjén fejeztem be…én tudom ajánlani, de azért van benne jópár “felesleges” csataleírás meg olyan filozófiai fejtegetések hogy ihaj. az alaptörténet és ahogy összefonódnak a szálak az viszont nagyon tetszett, és hát Andrei, my beloved <3
- mivel utána könnyű olvasmányra vágytam, végre elolvastam A gyertyák csonkig égneket is
de egyébként minden oké - véget vetettem az elhúzódó enyhén toxikus situationshipemnek, ez nem feltétlen csak jóhír, de végeredményben igen, mert be kellett látnom hogy ennek értelme semmi, és tenni is valamit, és ez egy fontos lépés volt
- megint voltam kávézóban együtt olvasós silent reading eseményen, ahol egy órán keresztül mindenféle zavaró tényező nélkül olvassa mindenki a saját kis könyvét, majd utána lehet beszélgetni, és elsőre is már nagyon jólesett, de a tegnapi még jobb volt, és utána beszélgettem az egyik szervező lánnyal, és ajánlottam neki az Utas és holdvilágot, muhaha
- rengeteg időm és lehetőségem van tanulni munkaidőben is, ez az elmúlt évek után még mindig fura és nagyon hálás vagyok a munkahelyemnek, hogy ezt lehetővé teszi
- múlthéten már volt egyszer tavasz, és szinte már el is felejtettem hogy mennyire más a hangulatom, amikor látok napfényt…erre a hétre mondjuk visszatért a felhős-esős-szürke idő, de most bizakodó vagyok, hogy majd visszajön megint a tavasz és akkor még könnyebb lesz jól lenni
- de mostanában nem olyan nehéz jól lennem, és ez megnyugtat a jövőre nézve
ezt csak úgy itt hagyom az airfryer margójára

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése