egy jó hétfő

A legjobb dolog a mai hétfővel kapcsolatban talán az volt, hogy irónia nélkül jó volt visszamenni dolgozni. Egy évvel ezelőtti énem couldn’t relate. 

Természetesen nem lettem mindennel kész az új helyen, amit elképzeltem, de azért nagy vonalakban oké a dolog és minden használható ami fontos. Az majd még kiderül, hogy mit fogok tudni kihozni a dologból, sajnos eléggé türelmetlen vagyok (de legalább felismerem hogy ez irreális, az is valami), és kicsit elégedetlen ebből kifolyólag, de majdcsak a helyükre kerülnek a dolgok nemcsak a lakásban, de a fejemben is. 

A munkahelyen az is kiderült, hogy az egyetlen kolléga akivel nem tudtam kijönni, február végétől már nem lesz kolléga, ez persze nem annyira pozitív (neki), én kicsit megkönnyebbültem, mert tényleg nehéz volt vele dűlőre jutni. 

Ma reggel volt először az is, hogy gyalog mentem dolgozni, és a hideg napos időben a sétálóutcás zónán keresztülbandukolni egészen idilli volt. Van ott sok pékség meg kávézó, de most ellenálltam a kísértésnek, főleg mivel még volt a tegnap esti Too Good To Go mentésemből, amit most először foglaltam, és 4€-ért kaptam egy fancy sajtos szendvicset, egy magos zsemlét, egy málnalekváros Berlinert, egy fahéjas csigát és egy XL Laugenstangét…és minden tényleg friss volt és szuper, úgyhogy csinálok ilyet máskor is, szerencsére nagyon sok pékség, étterem meg benzinkutak kajás részleggel vesznek részt ebben, szerintem nagyon menő kezdeményezés. 

De már a tegnapi nap is pozitív volt, voltam az ex-kollégáimmal a belvárosban jobboldalellenes tüntetésen, ami az első demonstráció volt amin részt vettem ebben az országban, és nagyon jó volt a hangulat és javarészt kedvesek és türelmesek egymással az emberek. Az meg hogy mi lesz három hét múlva az előrehozott választáson…előre félek. Aznapra szerencsére mozijegyem van egy színházi screeningre (National Theatre Live, my beloved), talán az kicsit eltereli legalább a figyelmem. A tüntetés után is figyelemeltereltünk pizzával és egy pohár fehér borral, aztán itthon a napsütötte fotelomban olvastam tovább a Háború és békét (egy hónap alatt eljutottam a feléig az angol fordításnak!!), miközben teáztam.

Én tényleg nagyon próbálkozom, de a világ nem könnyíti meg túlságosan ezt a boldognak levést. 

(ez pedig még szombat este volt, miután voltunk meglátogatni a kórházban egy szintén exkollégát aki ripityára törte a bokáját falmászás közben.)