Időközben pedig az történt, hogy fogtam magam és jól átköltöztem egy háromszobás lakásba magam, magam. Még mielőtt elkezdtem lakást keresni, sokat gondolkoztam azon, hogy kell-e nekem ekkora lakás, de aztán úgy voltam vele, hogyha találok olyat amit jónak tartok és belefér a keretbe, akkor miért ne.
Mondjuk ez az anyagi keret egy olyan téma, ami valamilyen szinten azóta is foglalkoztat. Korábban nem volt ez téma nálam, hogy elméletileg a bevétel mekkora hányadát kellene hogy lakbérre szánja az ember, mert lakni kellett valahol. Most pedig az az érdekes helyzet állt elő, hogy bár az anyagi keretbe belefér, havonta ekkora összeget a bérleti díjra kiadni, ha logikusan végiggondolom, agyrém. És én tényleg szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a saját pszichés gátaimon kívül más akadálya nem nagyon volt ennek a váltásnak. Mondjuk az elkövetkezendő két évben (tehát a szakvizsga előtt) nem tervezek váltani, de ha az lesz az érzésem, hogy ez az anyagiakba se fér bele, még mindig tudok váltani, bár attól is sok fog függeni, hogy a munkahelyen maradok-e azután.
Életemben először vettem hűtőt, mosógépet, szárítót, amiket én választottam és tényleg az enyémek. Átvettem az előző lakóktól a kicsit régi konyhájukat, ami egyébként szerintem egészen használható lesz, ha majd megtalálom a kosz alatt (eddig kétszer fél napot szántam rá, a tűzhely rész teljesen használható, de a sütőhöz újabb adag sütőtisztító kell (nem tartom magam tisztaságmániásnak, de hogy emberek hogy tudnak így élni az beyond me). Van egy tágas nappali egyelőre csak fotellel és még tv nélkül, aztán egy dolgozószoba nagy asztallal és alacsony könyvespolcokkal (hogyan rendszerezzünk háromnyelvű könyvespolcot bejegyzés upcoming), és egy hálószoba ahol a ruháimat is tudom tárolni. Van kis fürdőszoba walk-in zuhannyal (igaz ablak nélkül) és egy kis háztartási helyiség ahol egyelőre még csak Kriszta (a mosógép) és Aladár (a szárító) laknak. Végre nem egy asztalon kell enni, tanulni, kreatív projekteken dolgozni és jólvanezígyet nézni. Bár olyan fura még most minden, mintha egy indokolatlanul tágas hotelszobában keresném a helyet, de remélem ezen a héten, amikor is végig szabadságon vagyok még, sikerül egy kicsit magamra találnom…az otthon-érzés pedig remélhetően szintén megérkezik hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése