Ha már most így belejöttem az írásba, külön bejegyzést érdemel a tény, hogy tavaly december végén, egy nappal a születésnapom előtt láthattam a legkedvencebb musicalemet élőben, az eredeti nyelven, németül. Nagyon nagy zenés színház fan vagyok már tinikorom óta, beakadt ez még a Dolhai-Szinetáros Rómeó és Júliával anno, aztán meg valahogy úgy felejtődött. És igencsak jók a Webber-féle musicalek vagy egy jó Sondheim, de nálam nem überelhető a Levay-Kunze szerzőpáros és az ő első igazi sikerük: az Elisabeth. Az egész alapkoncepció a végigvonuló Halál-motívummal az egyik legegyedibb megoldás, amit valaha láttam, és ez a feldolgozása Sisi történetének talán a valósághoz (amennyire ez lehetséges) a legközelebb álló. A Halál karaktere és annak interpretációja sokat tud változtatni a darabon magán, mi egy nagyon fiatal és roppant karizmatikus színészt láthattunk ebben a szerepben és mit ne mondjak, engem megvett kilóra. Ahogy mondjuk mindenki más is, és hallani egy musicalt amit konkrétan kívülről tudsz és gyerekkorod óta imádsz? Hát, minden másra ott a MasterCard.
Színházba járni pedig még mindig az egyik legnagyobb élmény, amiről újra és újra meg kell állapítanom, hogy gyakrabban kellene megpróbálni átélni. Kész szerencse, hogy a darabot most turnészerűen viszik körbe az országban és Frankfurt után más helyszínekre is van esélyem eljutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése