egy hónapon belül másodjára járok úgy, hogy odaállítok a főnök elé valamiféle diagnózissal, aki aztán látványosan nem hisz nekem, jót mulat azon hogy mennyire amatőr vagyok...majd aztán rendelünk még néhány immunt meg esetleg molekuláris vizsgálatokat, és aztán sajnos kiderül hogy nekem volt igazam. most ez akár nagyképűen is hangozhat, és persze nem is mondom azt hogy biztos voltam a dolgomban, de csak azért ellentmondani a rezidensnek mert kezdő, és mert még nőből is van, szerintem irtózatosan gáz, és nincs olyan professzor és nincs az a háttértudás, amivel ezt az ember megengedheti magának, főleg amikor mások egészségéről van szó. és jó, persze kimegy a lelet majd másfél héttel később mint ahogy én először azt mondtam, hogy szerintem ez lymphoma, a főnököm pedig megállapította, hogy jó hogy a rezidensek nem adhatnak ki maguktól leletet, hát mi lenne itt. aztán ma meg jött a koppanás. a beteg akiről szó van, harminc éves. szerencsére a szakorvos akivel együtt dolgoztam átvette a dolgot és mondta hogy majd ő megmutatja újra ennek a csoda embernek is...az meg hogy én felkúrtam magam rajta az égig, az nem számít, biztosan csak azért vagyok ilyen hisztis mert nőből vagyok. (és ha azt hinnénk, hogy csak üldözési mániám van: a másik újonnan jött rezidenslánnyal, akinek ráadásul három évvel több tapasztalata is van, ugyanezt csinálja.)
végülis ha valamire, akkor arra jó ez, hogy tudjam, milyen szakorvos/professzor/főnök/ember nem szeretnék lenni soha.
2 megjegyzés:
en olyan buszke vagyok rad. de komolyan.
1 felvetes: az ilyen fonokkel vajon mi lenne a versenyszferaban, ahol mindegy hogy vaginad van vagy sem, es csak az szamit hogy mennyire vagy profi?
Amugy attol hogy en nem tudok es nem akarok felcipelni egy hutot a negyedikre, a munkahelyen ahol szellemi munkavegzes folyik, miert vagyok megkulonboztetve?
Miert kell azon udvariasan mosolyognom, mikor a nagyfonok szerint a noi agynak amugy sem kell annyi oxigen? Erre en miert nem valaszolhatok egy hasonloan bunkot? Ja, mert ha nem tetszik, el lehet menni.
<3 aranyos vagy, köszönöm.
ez egy nagyon jó felvetés, de gondolom nem véletlen az, hogy egy ilyen ember nem a versenyszférát választotta, hanem egy olyan mikrokörnyezetet ahol a rendszer még mindig alapvetően patriarchális és alá-fölérendelt. és persze tök jó lenne ha nem így lenne, és mi fog addig változni amíg nem teszünk ellene?? de közben meg ott van amit Te is írsz, hogy azért az állásodhoz mégiscsak ragaszkodnál, főleg ha szereted is ezt csinálni. beszélgettünk a többi rezidenssel is erről (mivel a főni rendelkezik az egész klisés szélsőjobbos palettával, homofóbiástól-mindenestül, szóval mindenkit kiakaszt előbb vagy utóbb), de nekem sajnos nehezen megy az, hogy csak szakmai szempontból nézzem a dolgot és azt a lehetőséget lássam benne - hiába jó valaki a szakmájában ha szar ember, főleg ebben a szakmában. (és egyébként ahogy végiggondolom, a legtöbb patológus aki hatással volt rám eddig, mind nő - kivéve Rudolf Virchow.)
arra még kíváncsi lennék, mi a helyzet olyan helyeken ahol nő az intézetigazgató. talán egyszer lesz lehetőségem megtapasztalni.
Megjegyzés küldése