Lehet-e, kellene-e írni bármi újat erről a tavalyi évről? Ha megnézem a terveimet, a dolgokat amiket egy éve ilyenkor célul tűztem ki, akkor két fő irányvonalat látok: munkát találni és utazni.
Nos, ebből legalább az egyik sikerült, a másikat pedig, a listát a rengeteg úticéllal (azért a Szentpétervárnál kicsit bilibe lógott a kezem szerintem), egyelőre határozatlan időre elhalasztjuk.
Fél éve dolgozom a patológián, és rengeteget tanultam, leginkább magamról. Hogy nem kell hogy minden tökéletesen menjen elsőre. Hogy nem ciki, sőt, néha muszáj segítséget kérni. Hogyha néha nyögvenyelősen is, de azért mégiscsak megállom a helyem egy idegen nyelvű környezetben. Hogy nem baj ha naponta tanul az ember új szavakat. De azt is, hogy ez a szakterület sem egyszerű, és ha szeretné az ember, vagy ha éppen csak nem figyel eléggé és belefeledkezik, akkor felteheti rá az egész életét akár. Még nem tudom, hogy szeretném-e, de ezen kívül mit szerethetnék még? Jó könyveket olvasni? Megtehetem, sőt, a középiskola óta most először olvastam el nem szégyenteljesen kevés könyvet, és remélem idén ez még csak javulni fog (azért az egyetem alatti olvasási válság és - valljuk be - intellektuális pusztulás is megérne egy bejegyzést). Jókat enni? Oké, étterem meg más dolgok most nincsenek, de vannak remek youtube csatornák, szuper blogok, minőségi dolgok egy karnyújtásnyira - ezekből azért már szépen megoldható a dolog.
Jó, utazni nem tudok egyelőre, annyi szabadságom nincs hogy még a plusz karanténok és miegymások beleférjenek. Majd az oltás után, esetleg, meglátjuk merre javul a helyzet, legalább már javul majd valamerre, és ha ezt a majdnem egy évet sikerült átvészelni, akkor ez a néhány hónap már csak nem okoz majd gondot.
Nyugalom van. Megtanultam értékelni.
És közben a facebookon, ahol még mindig javarészt magyar híroldalakat követek, ömlik a szar a nyakamba. Minden egyes koronavírusos hírre röhögő fejek tömkelege. Oltástagadók, mindenféle konteóhívők. A család az család. A szív megszakad, a barátaimért akik mind ott vannak, én pedig nem értem, hogy miért. Persze lehet hogy az én jelenlegi életem másnak közel sem lenne vonzó, sőt, lehet az én barátaim meg azt nem értik hogy hogy lehetek én ezzel elégedett? A hazátlan bitang. Másfél éve nem jártam ott, és nem hiányzik. Na jó, azért az a38-hajó néha egy kicsit, de csak ha britishmood-buli van.
Újrakezdtem a bullet journal-írást, ha kitartok, idén váltok Hobonichi-plannerre, mert egy álom amennyire letisztultnak és szépnek tűnik. Holnap új kolléga kezd, aki velem lesz egy irodában, és izgulok azon, hogy olyan kedvesen tudjam fogadni, ahogy júliusban engem is fogadtak. 40 könyvet szeretnék elolvasni idén, de amit most olvasok az nem tetszik, szóval jobban meg kell válogatnom hogy mibe vágom a fejszémet. Az Animal crossing szigetem szépen alakul, és most éppen a tényleges lakhelyemre kutatok árnyéktűrő szobanövényt.
Persze, hogy van amikor szar. Ma is iszonyat szürke és nyomasztó idő van. De felkapcsolom az égősoromat, mécsest is gyújtok, kitakarítom a konyhát zenét hallgatva, majd tovább nézem a Cringing Chilling adventures of Sabrina című csodát (csak szerintem lett vállalhatatlan? de mostmár csakazértis befejezem, túl sok időt öltem a nézésébe).
Közben pedig azt kívánom, hogy ezeknél nagyobb problémáim ne legyenek. És hasonlót mindannyiótoknak.
2 megjegyzés:
Mindig akartam írni, csak aztán mindig elmaradt, hogy annyira nagyon szuper vagy, hogy így belevágtál az ismeretlenbe, munkát szereztél, és így helyt állsz <3 Mindig csodálom a bejegyzéseidet is erről.
Amit írsz Mo-ról, az meg annyira helyénvaló... kb. én is hülyét kapok ettől a mérhetetlen sötétségtől, ami itt van, de nem tudom, hogy ez csak nálunk, esetleg az USA-ban ennyire jellemző, vagy ez minden normálisabb-fejlettebb országban is jelen van? Mindenesetre - és persze nem csak emiatt -, bennem is egyre jobban és visszafordíthatatlanul érik az, hogy külföld. Az éven remélhetőleg már elkezdődik valami ezzel kapcsolatban.
Drága vagy, köszönöm <3 :)
A hülyék elől nem lehet elfutni, ezt viszont bizton állíthatom, itt is akadnak szép számmal - ami nem mindegy (szerintem), az az hogy milyen gyakran kell velük interakcióba lépned és mennyire befolyásolják az életed. Pl. ha ők vannak kormányon is, az elég bosszantó :D Itt azt veszem észre, hogy jobban el lehet közöttük lavírozn (főleg ha az ember kellően introvertált is)...a munkahelyemen pedig nem nagyon vannak ilyen kaliberű népek (jól is néznénk ki). Szóval így. Én nagyon tudom ajánlani a "levegőváltozást". Drukkolok, hogy minden úgy alakuljon ahogy tervezitek!
Megjegyzés küldése