után eddig annyit sikerült leszűrnöm, hogy igen, bár a munkaidő sokkal kedvezőbb mintha klinikai szakterületet választottam volna, de azért itt is bent vagyok fél 8-tól fél 5-ig, szóval 6-kor kelek, és ha sétálok hazafelé (hogy meglegyen a napi mozgásadagom), akkor 6 körül érek haza. Szóval az élet többi részén nem annyira kell görcsölni, hiszen hazaesem, eszek valamit, youtube-ot nézek, alszom, és ennyi. (És akkor most még nincs oktatás, nem kutattam, nem írtam a disszertációt.)
Valamint hogy hiába tanulsz egy idegen nyelvet évekig (én elvileg 7 éves korom óta, tehát idestova 20 éve tanulok németet, wtf, sírok), attól még nem fog az neked nagyon jól menni. Fura az hogy nem tudod úgy kifejezni magad eleinte, én inkább hallgatok semmint hogy hülyeséget mondjak, és bizony a megértés is nehézkes tud lenni, főleg gyors beszédnél, meg azzal hogy most mindenkin állandóan maszk van, eleve sokkal nehezebb szerintem. Persze nagy félreértések nincsenek, megcsinálom amit kérnek, csak...én hülye azt hittem könnyebb lesz. Mondjuk small talk-ban magyarul sem vagyok jó, úgyhogy ezt reálisan nem is várhatom el magamtól.
És rémálmaim netovábbja, a leletdiktálás. Amikor "indítod" a mintákat (azaz kinyesed belőle azokat a részeket amikből majd metszet lesz), akkor makroszkópos leírást, méreteket, az elvégzett nyeséseket, kért plusz festéseket mind-mind le kell diktálni, egy pedálokkal üzemeltethető mikrofon segítségével, amit aztán a nénik az irodasoron legépelnek. A lány aki mellett ezen a héten voltam sajnos tisztában volt vele, hogy ez csak úgy megy hogyha gyakorlod, úgyhogy elég gyakran cseréltünk helyet...hát nem mondom hogy nem éreztem hülyének magam egyszer-kétszer-sokszor. Eddig mondjuk két szót kellett kipótolni az összes leletben mert a néni nem hallotta/értette, szóval annyira nem katasztrófa a helyzet, csak megélni az, egy kicsit (nagyon).
Közben pedig még nagyon fura, hogy az élet mekkora hányadát kell ezek szerint a munkahelyen eltölteni, ki szerint volt ez jó ötlet?! Néha munka után antikapitalista subredditeket olvasgatok...mert oké, érdekes ez, de megint itt van az örök probléma: érdekes-e annyira, hogy az egész életemet kitöltse, hogy az egész életem ezzel töltsem?
Remélhetőleg a rutin, a megszokás és az okosodás mellé jár majd egy kis egyensúly is, vagy legalábbis az illúziója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése