Olyanok vannak, hogy már 4 hetet túléltem a belgyógyászat gyakorlatból. Bár azt nem mondanám, hogy élvezem, vagy hogy túlzottan hasznosnak érzem, de legalább igyekeznek oktatni amennyire lehet, és az egész sokkal kevésbé fájdalmasabb, mint amilyennek magamban előre lefestettem. Például fény derült olyan titkokra is, hogyha sürgősen kell vesebiopsziás mintát megnézni, akkor a patológust is hozhatják szirénázó autóval :3 (Ő pedig hozhatja a mikroszkópját pőrén, vászontasiban.) Csak sajnos arra elég nehéz rávennem magam, hogy tanuljak, tekintve hogy majd március közepén vizsgázom, de hát annyira rengeteg, hogy muszáj lenne fokozatosan haladni. Ma kidolgoztam egy fél tételt, muhaha.
A héten a háziorvosi gyakorlati helyet is elintéztem, úgyhogy az is lefixálva, már csak megcsinálni kell. A sürgősségit nem biztos, mert egy csomó embernek, aki még nem csinálta meg a gyakorlatot (köztük jómagam), a hét közepén random beírtak egy félévközi jegy ötöst és kipipálták a gyakot magát. Remélem rájöttek hogy nekik erre nincs kapacitásuk és ennyiben maradunk. Jó, hogy hat év után kell kiderülnie hogy van ilyen mindenkinek ötösbeírós funkció a neptunban, hát igazán használhatták volna gyakrabban.
A lakótárs ügyesen átvészelte a vizsgákat, úgyhogy nem leszek magányos erre az utolsó félévre, amit ünnepélyes keretek között aktiváltam és nagyon jó érzés volt. A szakdoga majdnem kész, már szinte "csak" a képanyag kell bele, amit amúgy is záros határidőn belül meg kell csinálni, mert előadom a művészetem a házi TDK-konferencián (és remélem ennek nem lesznek hosszabbtávú következményei, mert az OTDK idején vad fruttik koncertre akarok menni a parkba...na nem mintha komolyan gondolnám hogy fenyegetne ez a veszély egyébként). Azért igyekszem ezt nem nagy dobra verni, hogy minél kevesebb ember akarjon eljönni, főleg ha jól lebőgök, nem is tudom mikor beszéltem így több ember előtt utoljára, hol vannak már a szépkiejtésversenyes trained idők.
Sokat járok jó helyekre jókat kajálni, már csak a mozgást kellene beépíteni az életembe, mert érzem hogy a tespedtség nem tesz jót a lelkemnek sem...csak ebben az az iszonyat nehéz, hogy a klinikáról hazaesve gyakran olyan ólmos fáradtság marad rajtam, hogy csak nézek ki a fejemből és bármire képtelen vagyok rávenni magam. Úgyhogy ezen még dolgozni kell.
Hamarosan az autósiskolával is egyeztetnem kéne, hogy lassan tudnék jönni vezetni...ha már nekiálltam, azt sem kéne veszni hagyni, bár még mindig nem tudom elképzelni ahogy én az uralmam alatt tartok egy gépjárművet de hát uccuneki. És munkát kéne keresnem, de annyire félek attól hogy sokkal bonyolultabb és képtelenebb ez a dolog mint ahogy én azt gondolom, hogy izomból kerülöm a témát és inkább el sem kezdem, egyébként is ki akar az egyetem után dolgozni? Inkább elvégeznék egy baristatanfolyamot. Jájjjnekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése