rejtély

Mindössze három hónap vastablettás mókázás után helyreállt a teljes vasháztartásom-ferritinem-hematokritom, sőt, évek óta először a TSH-m visszakerült a normál tartományba. Ami remek, szuper és örülünk Vincent, persze, de közben meg nem tudom, hogy most épp mit csinálok jól, hogy így tudjam hagyni? És olyan viccesen ironikusnak találom, ahogy itt vagyok egy orvosi diplomának már szinte a célegyenesében és nem tudok rájönni, eddig hol volt a hiba a gépezetben vagy hogy mégis mi változott az utóbbi időszakban, ami ilyen szintű minőségemelkedés a piciny homeosztázisomnak.
Ami szóba jöhet:
1. Változatosabb és kiegyensúlyozottabb étkezés, ami jelenti azt is, hogy sokkal kevesebbet "éhezem" napközben, mert rájöttem hogy az élet rövid és túlságosan szeretek enni. (Eddig is szerettem, de gondoltam önsanyargatni minden lánynak muszáj, hát a nagy francokat, én ebből nem kérek. Abból a kis csónakburgonyából bezzeg...)
2. Jóga - még ha rendszeres is lenne, akkor erőteljesen gyanúznék, hogy ez az ok, de a heti maximum egy azért kis túlzással csúfolható csak "rendszernek". De legalább van.
3. Kevesebb stressz az egyetemen. (???!??!!?! azt mondják hogy ez már az a rész, én nem érzem)
4. Az egyetemi stressz effektívebb leszarom-életérzéssel való kezelése. (sounds more like it)
5. Alex Turner. (de ő meg nem új. nagyon nem.)
Talán az lehet a legközelebb az igazsághoz, hogy mindez így együtt, hogyha olyanom van, akkor nem csinálok semmit az ég világon - lásd az egész előző hétvége, amikor csak főztem, recepteket kerestem a pinteresten, hygge-blogokon nyálcsorgattam (mondjuk ezzel a gyertya-soktakaró mániával rájöttem hogy én egy ösztönös hyggő vagyok, bizony), Böszörményit olvastam meg The Crown-t néztem - egyik jobb mint a másik, pedig azt hittem a könyv is túlhypeolt, de nem mondanám, mármint semmi indokolatlanság nincs a hypeban, Claire Foy-ról pedig ódákat tudnék zengeni, annyira zseniális és kérem szépen az akcentusát.
Na de nem is ez a lényeg, hiszen eddig is tartottam ilyen "döglős" hétvégéket, még ha mondjuk csak egy napig tartott is a teljes kikapcsolás. De azt hiszem rájöttem, mi a legnagyobb különbség.
Hogy végre eljutottam odáig, felértem ésszel, hogy nem csak mondogatom, hanem valóban nem vagyok hajlandó bűntudatot érezni emiatt.