a járt meg a járatlan

Van ez a fura ambivalencia, amikor valamiről tudod, hogy jó, ezért ragaszkodsz hozzá, de közben mégiscsak hiányzik az újdonság és a felfedezés öröme. Nekem két fő csapásirányom van e tekintetben: zene és kávézók. *döbbent csend*
Múlt hét közepén mégis úgy voltam vele, hogy próbáljunk ki egy nemrég nyílt belvárosi kávézót. Kívülről olyan skandinávosan letisztult berendezésűnek tűnt és csupa jó értékelést olvastam róla facebookon is. Nyitásra érünk oda, a berendezés tényleg szép és gyönyörű árnyalatú sötétkék a plafon, de amikor leülnék a fal mentén futó padra, akkor látom hogy a valaha volt fehér(es?) párnákon gyanús foltok éktelenkednek, de nem csak egy-egy, hanem teljes hosszában. Kijön egy srác, amikor felveszi a rendelést a gyászkeretes körme remek kontrasztot ad a fehér jegyzettömbön. Igazából én már itt mentem volna, de azért még nézegettük kicsit a pókhálókat a sarokban, megérkezett a kávé ami fele adag volt a szokásos helyünkhöz képest, de legalább drágább. Mióta olasz kapcsolataim vannak (vagyis az az egy, de az nagyon), átértékeltem a kávés szokásaimat, mert ott például a sok cukor és tej kombinációra csúnyán néznek (próbáltál már úgy felhajtani egy gyűszűnyi ébenfekete espressot hogy közben egy komplett olasz család néz árgus szemekkel? mindenképp maradandó élmény.), ezért én is leépítettem az eféle berögződéseimet és cukor nélkül, kis tejjel iszom az életelixírt. Itt is megkérdezték (szerencsére a barista, aki egy sokkal bizalomgerjesztőbb srác volt), hogy kérünk-e cukrot, én meg rávágtam hogy nem, gondoltam semmi nincs a frissen elkészített kávémban és én pont így szeretem. De túlzottan édes volt, nehezen tudtam leküzdeni már a végét, annyira nem az az ízvilág volt mint amit kedvelek. Meg amit a másik, családias, tiszta és nem mellesleg olcsóbb helyen megszoktam.
Úgyhogy most sem jött be az újítási vágy, hiába a fancynek tűnő külső ha az embernek közegészségügyi fenntartásai támadnak a túlcukrozott kávéja felett.
Let's stick to the classics, shall we?

(Ez volt az a dal, amit a legtöbbször meghallgattam a spotify szerint tavaly. És nem igazán tervezem lecserélni.)
(((Alig várom hogy a haja és állkapocsvonala miatt hisztérikusan sikítozó tömegben nagyot sóhajtva arra gondoljak "awkward tiny fluffball" és minden pórusommal beigyam a hihetetlen tényt hogy létezik és szeretem. Nagy kár hogy ő onnan nem fogja tudni a különbséget.)))