Voltam tegnap egy beszélgetésen, vagyis hát nem is beszélgetés volt az hanem valami sokkal jobb, mindenesetre ott volt a Grecsó és olyan okosakat mondott, nagyon szerettem. Ebben mondjuk részben az is benne volt, hogy a kedvenc zenekarom itatott meg előtte villányi roséval, előtte a dobossal gyártottam pólót meg ady/petőfi szőnyegszínházat néztünk és utána meg ott ültem, és hallgattam ahogy írásról beszélgetnek ott az orrom előtt. Mondott a Grecsó (szeretem ezt így írni, kifejezőbb, agrecsó) valamit ami nagyon meglegyintette az én roséban áztatott szívemet, miszerint mindenki, aki ír valamit, az irodalom része, a magyar irodalmi hagyomány része, és nem kell itt modoroskodni hogy az olvasó nem számít meg mittudomén, ha írsz, és olvasnak, író vagy, és mennyire szuper, hogy ma a blogokkal mindenki íróvá válhat aki szeretne, és akkor nagyon átéreztem, hogy ez tényleg mennyire remek már.
(aGrecsó olvasott fel a legújabb könyvecskéjéből is és annyira röhögtem, tudom hogy ez volt vele a cél, de akkor is megvett kilóra, szóval azt hiszem már tudom mire herdálom el a libris pontjaimat)
utána meg még a Dezsőt is elénekelte, és ha ennyiből nem lenne egyértelmű, tegnap nagyon jó volt nekem lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése