száraz-színes november

A Lakótárssal előadott múltheti kalandunk után megfogadtuk, hogy idén már egy korty alkoholt sem vagyunk hajlandóak meginni. Én (meg a range-ből múltkor épphogy kilógó gamma GT-m) pedig teljesen egyetértek ezzel. Amúgy is nyakunkon a vizsgaidőszak, csak tudnám hogy hova tűnik az idő, és hol vannak az asztalfiókból a kidolgozott tételeim? Ja, hogy nekem kellene őket kidolgozni? Well, shit.
Hogy lehet az, hogy mindig azon kapom magam, hogy megy ez a "csak ezen legyünk túl, utána jobb lesz", mint életfilozófia? Majd ha végre elvégzem az egyetemet, utána sokkal jobb lesz. Kár, hogy már gimi alatt is ezt mondogattam, aztán utána olyan csudajó azért mégsem lett. Másképp lett szar. Szóval próbálkozom a mostban lenni, mikor beleigazgat a jógaoktató a hegytartásba meg amikor igencsak jól sikerül amit főztem, vagy átmelegít a forró kávéból az első korty, amikor végre sikerül kipipálni egy tételt a tételsorban.
Igazából szükségem van egy új Arctic Monkeys albumra, hogy nagyon jó legyen nekem most. Szóljatok a Sanyinak.