figyelemelterelésül játsszunk oktatási reformosat

A szabadságos, szorosan hírkövetős és idegőrlő múlt hetem után rá kellett jönnöm, hogy bár a C-Gastritis, a vazektómiák és a prosztatabiopsziák, szóval összességében a rutin diagnosztika nem tűnik túl szignifikánsnak azon dolgok árnyékában amik folyamatosan történnek és még történhetnek, de legalább figyelemelterelésnek nagyon hasznos. 

Szerintem az egész intézetünk hasonlóan gondolja, ugyanis most hogy oktatási szünet van, elhatároztuk hogy jól megreformáljuk a patológiaoktatást, ami lássuk be, itt a béka segge alatt van. Az előadások túl részletesek, a gyakorlati anyagok harminc éves beszkennelt metszetek főleg olyan dolgokról, ami senkit sem érdekel, és az egészből egy tesztes vizsga van a végén, amire vagy nem, vagy a régi kérdésekből tanulnak. Oké, been there, done that, nem akarok álszent lenni, de egyszerűen képtelenség orvostanhallgatókat meggyőzni arról, hogy ez a tárgy miért fontos. Arról panaszkodnak, hogy bezzeg a belgyógyászatra meg milyen kevés idő jut, holott kit érdekel a hülye patológia. Csak aztán felhív a nőgyógyász, hogy a diagnózisban feltüntetett laphámmetaplasia rák-e. És ezt már kissé veszélyesnek érzem, oké, legalább felhívott, de mégiscsak ő a közvetítő közeg a szövettani diagnózis és a beteg között, és fontos lenne, hogy a leletben leírt fogalmakat a kezelőorvos helyesen interpretálja?? 

Valamilyen szinten a saját feladatomnak is érzem, hogy megpróbáljam az általam ismert patológiaoktatást legalább részben ebbe a környezetbe átültetni, mert én egész másképp éltem meg ezt az egészet, és tudom, hogy mekkora része volt ebben annak, hogy végül erre a területre esett a választásom. Próbálom beazonosítani, mi volt a titok, mitől tudták az ottani előadók és gyakorlatvezetők (legalábbis a legtöbbjük) átadni a lelkesedést, ennek a dolognak a fontosságát? Jobb volt-e hogy volt bonctermi gyakorlat, vagy csak felesleges trauma volt mindenkinek, aki soha nem akart patológus lenni? Vagy abban van a titok nyitja, hogy sokkal szigorúbb volt a számonkérés, hogy szóbeli vizsga volt és ott élesben kellett makroszkópos készítményt leírni, mikroszkópozni és hasonlók? És hogy a szóbeli vizsgán elég érzékenyen le tudták tapogatni az esetleges hiányosságaidat? És hogy ott az ilyen metaplasia-dysplasia keveréseken komolyan buktattak? 

Az is megfordult a fejemben, hogy az alapfogalmakból meg az ilyen nagyon basic dolgokból beugrót vagy szóbeli gyakorlatos vizsgát csinálnék, de ettől meg úgy érzem magam, mint valami gonosz boszorka. De az intézetnek itt nincs kapacitása ennyi embert szóban levizsgáztani (állítólag), szóval az nem opció. És persze nem is az lenne a cél, hogy mindenkivel még jobban megutáltassuk ezt az egész tárgyat, hanem annak a hangsúlyozása, hogy aki ezt a tantárgyat érti, az utána az egész orvostudományt alapjaiban érti? 

Mivel mi is elég sokat tanulunk Youtube-videókból, a másik ötlet az lenne, hogy próbáljuk meg ezt az oldalt valahogyan kiaknázni. De hogyan? Indítsunk kedvcsináló blogot a hallgatóknak? Népszerűsítsük magunkat Instagramon? Balettozzuk el a Gleason-Gradinget TikTokon??? 

De közben meg az is bennem van, hogy miért nekem kell meggyőznöm felnőtt embereket, akik orvosok akarnak lenni, arról, hogy egy tantárgy fontos a jövőjük szempontjából? Nem a saját dolguk ezt mérlegelni? Nehéz ez, inkább megyek és sétálok kicsit a napos hidegben, és egy kicsit én sem gondolok szövettanra meg a nukleáris fegyverekre.