hogy bár szinte mindig fáradt vagyok és túlterheltnek érzem magam, de lassan olyan érzésem is van, hogy megérkezem a saját életembe? Persze, sok a dolog, nehéz is, vannak még esetek amik igencsak döcögősen mennek, de végül mégiscsak mennek, meg ha valami nem teljesen oké, az itt legalább viszonylag könnyen és hatékonyan rekonstruálható. Az mondjuk mókás, hogy a klinikusok rendszeresen elfelejtik kitölteni a beküldőlapokat normálisan, szóval az egész napos munka mellett néha nyomozni is kellene, ha más nem akkor meg fotódokumentálni és lerajzolni hogy pontosan mi is történt, aztán majd rekonstruálja az, aki magát a leletet írja. A pontos diagnózis persze elvárt, de a patológián úgyis csupa unalom van, ráérünk. Nem, nem igazán...ki gondolta volna, hogy itt is ilyen bugyielhagyósan mennek a dolgok? Végülis minden nap insgesamt 9 órát dolgozom, plusz be-és hazajutás.
De a legrosszabb, hogy közben a barátaim meg ottan szenvednek az óhazában, átvezénylődnek koronaközpontokba, miután eddig is teljesen le voltak terhelve havi 5-6 ügyeletekkel. De a koronaközpontban jó az órabér, mondják, 2900 Ft is megvan, nettó! Kiszámolom a saját órabérem, átszámítom, szemem guvad. Aztán meg rosszul érzem magam, amiért ez egyáltalán felmerült bennem, meg hogy az az első gondolatom, hogy milyen jó hogy nem kell hogy a részese legyek ezeknek a dolgoknak. És nekem sem könnyű, de össze sem hasonlítható azzal, amit magam mögött hagytam. Szörnyű, de ez az igazság. Nyugalomban rendelek magamnak jótékonysági Arctic Monkeys bakelitet (poszterrel!!) meg Klimtes kulacsot (a pipacsmezőset!!)
Úgy néz ki decemberben szabadságon is leszek, kár hogy valószínűleg sehová nem lehet menni még akkor sem, szóval majd bevetem magam a szülőkhöz, kutyázni és sütit sütni, készülni a karácsonyra, na meg kissé eltávolodni a dolgos hétköznapoktól, hiszen július eleje óta szó szerint szünet nélkül dolgozom, még egy nyomi kis ünnepnap sem volt. December végén pedig lejár a próbaidőm is, bár azt nem tudom, hogy lehet hogy egyszerre olyan mintha tegnap kezdtem volna, és mintha évek óta ott dolgoznék. #just2020things
Reggeleim dala pedig mostanában ez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése