Én igazság szerint nem is annyira értem ezt az egész élet-dolgot, és gondolkozás nélkül csinálom végig a mindennapokat, hogy a legkevesebb tudatosuljon abból, hogy nem érdekel és elegem van. Azon elég gyakran elgondolkozom mondjuk, hogyha más utat választottam volna, azt most ugyanúgy utálnám-e és azon agonizálnék-e hogy mennyivel jobb lett volna nekem ha mégis az orvosira megyek.
Oh, hello, félévközepikiégés.
3 megjegyzés:
Hát... azt tudom mondani, hogy nem vállaltam be, és sokszor eszembe jut, hogy bánom. A mai napig szinte semmi sem érdekel annyira, mint az egyes orvosi esetek, a háttere a dolgoknak, az elméleti része, minden. Bújom a tankönyveiteket meg a netre feltöltött sokadéves előadásanyagokat. Ugyanakkor meg valahol tudom, miért nem vágtam neki mégsem, de attól még kicsit nehéz elfogadni ezt...
Kulcsszo MM irasaban: "sokadeves" eloadasanyagok. Mire az erdekes orvosos elvezheto dolgokig eljut az ember kieg, megragjak es kikopik a lelket, mindentol elveszik a kedvet.
Lehet... az a baj, hogy ez a "mi lett volna, ha" játék sem sokkal jobb :/
Megjegyzés küldése