orvosként mindig lesz munkád.

Egyáltalán nem olyan egyszerű ez a munkahely-keresés, mint amilyennek az ember képzelné, főleg ezzel a diplomával. Vagy csak én voltam naiv, meg ugye csak azt láttam, ahogy a csoporttársaimat felveszik akárhova is, én meg idejöttem, átküzdöm magam a bürokrácián, nyelvvizsgázom, aztán keresem a helyet lelkesen, de mindenhol fontos lenne a megkezdett szakképzés, a tapasztalat. Ami ugye nehezen fog összejönni, hogyha sehol nem hajlandóak alkalmazni.

De már fel sem bosszantom rajta magam. Egyelőre három szálon fut a cselekmény, jövőhéten telefonon interjúzom, egyszer majdcsak lesz belőlem valami.

Február elején már majdnem lett, elutaztam egy random városba ahová interjúra hívtak, odamentem egy nappal korábban, volt szállásom egy belvárosi kis panzióban, felfedeztem a helyet (amennyire az eső engedte), aztán másnap beszéltem a klinikán a patológiát vezető proffal, körbevezettek, kedvesek voltak. De mint kiderült, az itteni doktori fokozat feljebbvaló, mint amit én Magyarországon megszereztem, szóval azt ajánlotta, hogy félállásban mehetnék dolgozni, és akkor az lenne az első, hogy írni kéne egy disszertációt, meg azt megvédeni. Nem kicsit forrázott le a dolog, főleg mert eszembe nem jutott, hogy amit ott abszolváltam, az itt nem ér. Vagyis nem eleget. Na meg nem is a disszertációírás maga, hanem hogy rögtön, azonnal, lehetőleg tegnap, és addig félállás, csak hogy kellően motiváltnak érezd magad...és gondolom a félállásért kapott fizetésből is meg tudtam volna élni, hiszen ha rohamléptékkel kell egy teljes kutatást végigasszisztálni, mindeközben pedig dolgozni, nagyjából meghalni sem lenne időm, és lakhatnék a laborban az asztal alatt. Úgyhogy ezt rövidre zártam, és ugyan azóta jelentkeztem szintén egyetemi kötődésű állásra, őszintén, már nem tudom mire számítsak.

Mondjuk minél több idő telik el, annál kevesebb az igényem a karrierépítésre, már az is megfordult a fejemben hogy beállok radiológus rezidensnek (mert úgy tűnik arra itt nagyobb a kereslet), csak legyen valami amiből meg tudok élni és olyan dolgokat csinálni, amik ezenfelül érdekelnek. 

Kár hogy nem tudok elég jól és konzisztensen blogot írni ahhoz, hogy ezzel megváltsam a világot. De ha rákényszerítenek, még a végén megpróbálom.