Ha tudtok, írjatok nekem olyan országokról, ahol 9-kor kell nekiállni dolgozni, vagy ahol nincsenek reggel megbeszélések, és mondjuk ártatlan patológusjelöltek alhatnak a mikroszkópnak dőlve még egy picit miközben el nem múló szerelemmel a kávésbögréjüket ölelgetik.
2018. augusztus 30., csütörtök
wake me up inside
A hét eddigi legnagyobb részét egy ilyen fura homályállapotban töltöttem, talán a zombi-üzemmód lenne rá a legjobb kifejezés. És hogy miért? Az ok csupán annyi, hogy a nőgyógyászaton fél 8-kor vizit van, amire nekem 7:20-kor már fehérben ott kell feszíteni az osztályon, előtte még öltözőkulcsért is kell rohangálnom, ami lényegileg azt jelenti, hogy 6:55-kor el kell indulnom itthonról, szóval általában 6:40-kor 6:15-kor kelek. És én ezt nem bírom. A tegnapi napom egy katasztrófa volt, hiába aludtam délután, semmi nem segített, nyűgös voltam és fájt a fejem, meg azon kattogtam hogy lehet nem kellett volna aludni, és akkor este hamar tudnék...de persze a 2,5 órás kómám ellenére este már fél 11-kor aludtam, és ma már kevésbé érzem magam agytörzsileg beékelődöttnek...de ezek a kora reggelek, ezek nem nekem vannak kitalálva. Persze biztosan ehhez is hozzá lehet szokni, csak nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék. Reggel nagyon lassan ébredek fel, általában egy órát szánok arra hogy kikecmeregjek, kávét főzzek, jobb esetben reggelizzek, és nekem erre a hosszas bambulásra és akklimatizálódásra sajnos szükségem van, egyelőre legalábbis úgy érzem. Bár az évfolyamtársam szerint lehet akkor is kissé motiváltabbnak érezném magam, ha esetleg fizetnének azért, hogy hajnalodik és kiugrom az ágyból (hehe). De hát kell-e annál jobb motiváció, mint hogy minden egyes felkeléssel egy nappal közelebb lehet jutni ahhoz, hogy az ember lánya elszabaduljék erről a Zegyetemről?
Ha tudtok, írjatok nekem olyan országokról, ahol 9-kor kell nekiállni dolgozni, vagy ahol nincsenek reggel megbeszélések, és mondjuk ártatlan patológusjelöltek alhatnak a mikroszkópnak dőlve még egy picit miközben el nem múló szerelemmel a kávésbögréjüket ölelgetik.
Ha tudtok, írjatok nekem olyan országokról, ahol 9-kor kell nekiállni dolgozni, vagy ahol nincsenek reggel megbeszélések, és mondjuk ártatlan patológusjelöltek alhatnak a mikroszkópnak dőlve még egy picit miközben el nem múló szerelemmel a kávésbögréjüket ölelgetik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Külföldön passz, azt tudom hogy itthon a kutatóintézetek nagy részében kicsit lazábban veszik a 8 órás munkaidőt, pont mai állásinterjún mondta a prof nekem hogy "bejönni olyan 8-9 között kell kb", láttam is hogy 8-fél 9 körül full totál kihalt volt az egész épület :D De máshol is ezt látom, más intézetben is "bocsi, 10-re megyek be" "ok", szemlélet van, más városban is ugyanezt láttam :)) Patológusjelöltek területére sajnos nincsen rálátásom, de hátha megleled azon a területen is ezt a szemléletet :))
(én amúgy úgy vagyok vele, hogy inkább kelek korábban, de a délutánom második fele szabad legyen. Most olyan munkarendben voltam, hogy 10-12 óráztam párszor, és azt utáltam benne a legjobban hogy az _egész_ nap elmegy, estére hazaesni nekem milliószor rosszabb)
Igen, elméletileg egyetértek, csak az a gond hogy hiába szabad a délutánom, ha közben menthetetlenül olyan vagyok mint akit bunkósbottal fejbe vertek :DD De reméljük a legjobbakat (de legalább azt, hogy megedződöm) :D
Megjegyzés küldése